A Ford C-Max az amerikai gyártó egyik kisbusza. A koncepcióautót 2002-ben a Párizsi Autószalonon mutatták be. A sorozatgyártást 2003-ban Németországban, Spanyolországban és az USA-ban kezdték meg.

Az első generáció gyártása 2006-ig folytatódott. A Ford C-Max-t a C1-es platformra építették, amit a Ford Focus-hoz is használtak.

Ez egy rendkívül kényelmes autó volt, a hétüléses autó méreteivel, de öt személy részére kialakítva. A hátsó középső ülést kis asztallá vagy széles kartámasszá alakították pohártartókkal. Több mint 10 tartó volt a személyes tárgyak számára, az utastérben lévő kesztyűtartó pedig 10,5 literes volt.

A Ford C-Max-be Integrated Remote Imaging System (belső teret figyelő kamerarendszer) is került, melynek köszönhetően a vezető figyelheti, mi történik az utastérben. A videókamera képét PDA-ra továbbították.

2006. decemberben, a Bolognai Autókiállításon mutatták be az átalakított Ford C-Max gépkocsit. Az autó a konszern által elfogadott Kinetic Design koncepciónak megfelelő kialakítást kapta meg. Ennek megfelelően dupla, trapézalakú hűtőrácsot szereltek az autóra, a kerékdob nagyobb lett, a fényszórók pedig szögletes alakúak lettek. A cég bejelentette, hogy az autón csak a Kinetic Design elemei láthatók, de nem alakították át teljesen ennek a stílusnak megfelelően.

A második generációs Ford C-Max gépkocsit a Frankfurti kiállításon ismerhettük meg 2009-ben. Az autót a Global C platformra helyezték. Emellett a 7-üléses kisbusz, a Ford Grand C-Max is megjelent a piacon.

A Ford C-Max az első autók egyike, amiben vektor motor van nyomatékszabályozással. A kisbuszba hátsó parkolókamera, parkolóasszisztens, panorámatető, kétzónás klímaberendezés és navigációs rendszer is került. A légellenállási együtthatót 0,3-ra sikerült csökkenteni.

2011-ben az Észak-Amerikai nemzetközi kiállításon Detroitban a Ford gyár a második generáció két hibrid módosítását is bemutatta: a Ford C-Max Hybrid és Ford C-Max Energi autókat. A sorozatgyártást az amerikai piacra a Wayne üzemben, Michiganben végezték, az európai piacra pedig a spanyolországi Valenciában.

A Ford C-Max-t a Toyota Prius V. versenytársaként pozícionálták, és ez az autó lett a legszélesebb körben elérhető hibrid gépkocsi az amerikai piacon. 2012 szeptemberében az autó az eladási listákon a kilencedik helyett szerezte meg, és ezzel átvette a Toyota Prius V. helyét. Az autó megkapta a „Green Car Journal” (Környezetbarát autómagazin) által adományozott „Green Car Award”-ot (Környezetbarát autó díj).

A Ford C-Max Energi modell pozitív véleményt kapott a Környezetvédelmi Ügynökségtől. Az autó előnye nem csak az alacsony üzemanyag-fogyasztás, de más, hasznos funkciók is beépítésre kerültek a modellbe, például a fékrásegítő. 2013-ban a Ford C-Max Energi felkerült a Green Car Journal” (Környezetbarát autómagazin) által adományozott „Green Car Award” (Környezetbarát autó díj) legjobb öt helyezettjének listájára.

2014-ben a Las Vegas-i nemzetközi kiállításon mutatták be a C-MAX Solar Energi koncepcióautót, amely napelemekkel működött. Ez a fejlesztés a Ford, a SunPower Corp. és a Georgiai Technológiai Intézet fejlesztésének eredménye.